A fatemplomok a szakrális építészet sajátos példái. A népi építészek az emberi lélek és a természet közötti harmóniát és a mindennapi élettől történő elszakadás törekvését fejezték ki. A legrégebbi gótikus fatemplomok közé tartoznak (pl. Hervartov, Tvrdošín). A második típushoz tartoznak az evangélikus, ún. tagolt templomok - (pl. Sv. Kríž, Leštiny, Kežmarok, Hronsek). A 17. század végén I. Leopold császár törvénycikkeje (ún. artikulája) alapján építették.

A népi építőművészet remekműve a harmadik templom típus is, melyeket többségükben a 18. században Kelet-Szlovákiában építettek. Eredetileg görögkatolikus templomok voltak, később néhányat pravoszlávra változtattak. A ritka kárpáti oltárképek vannak túlsúlyban, melyek általában a barokk és rokokó stílusban díszített ikonosztázba vannak behelyezve.

Világjelentőségű, rendkívüli értéket képviselnek a Kárpátok ívében található fatemplomok, melyeket 2008-ban felvettek az UNESCO Világörökség Listájára: római-katolikus templomokat Hervató (Hervartove) és Turdossin (Tvrdošín), evangélikus artikuláris templomokat Késmárk (Kežmarok), Lestin (Leštiny) és Garamszeg (Hronsek), valamint görögkatolikus templomokat Rózsadomb (Bodružal), Ladomér (Ladomirová) és Oroszsebes (Ruská Bystrá) községekben.