Minden keresztény város büszkesége a plébániatemplom. Kétségtelen, hogy ez érvényes a Szent Márton székesegyházra is - Pozsony legnagyobb, legrégebbi és legkiépítettebb pozsonyi székesegyházára is.
Szent Márton székesegyház - Pozsony
Létrejöttekor a pápa engedélyezte a Legszentebb Megváltó templomnak a várból a váraljába való áthelyezését. III. Inocent pápa 1221-ben ezzel az üggyel kapcsolatban elegett tett Imre magyar király kérésének. Az átépítés a 14. századtól az uralkodó és a városi tanács védelme alatt történt, és az akkor már városi plébániatemplomnak gótikus formát kölcsönzött.
A Szent Márton székesegyház 1563 és 1830 között koronázási templom volt. II. Maximiliánt koronázták meg itt először. A koronázási ünnepség 1563. szeptember 8-án zajlott . Ezt követően újabb 18 alkalomra került sor, melyek között ott szerepelt Mária Terézia koronázása is (1741. június 25.). V. Ferdinánd volt az utolsó, aki Szent Márton ólomszobra alatt vette át a szentistváni királyi koronát (1830. szeptember 28.). A pozsonyi székesegyházban koronázott 11 király és 8 királyné nevét tartalmazó hiányos jegyzék a templom belsejének északi részén található. Az uralkodók koronázására évente a közkedvelt pozsonyi koronázási ünnepségeken emlékeznek meg.
A székesegyház folyamatos barokkosítása főleg a belsőtér és a negyedik kápolna kiépítésére összpontosult. Az építmény alapterületét az északi részen 1732 és 1734 között Szent János kápolnájával bővítették ki, amely Pozsony művészetileg leggazdagabb emlékének tekinthető. A barokk kápolna valószínűleg G. R. Donner szobrász terve alapján készült, akit aztán a pozsonyi székesegyház belső terét illetőleg további megbízásokkal láttak el. Az eltávolított gótikus oltár helyébe barokk oltárat építettek, amelyen Donner nagyszabású Szent Márton Lovasszobra tűnik ki. Az 1744-ből származó szépséges acél szobormű a dunántúli Pannóniából származó római katonát abban a pillanatában ábrázolja, amint egy elegáns kardmozdulattal a palástját metszi, hogy annak felét a téltől meggyötört koldusnak adja.
A barokk tornyot 1833-ban villám általi tűz pusztította el. Ez az utolsó koronázást követő harmadik évben történt. A templom felújítását a jelentős klasszicista I. Feigler irányítása alá helyezték. Ő az akkori modern romantikus formázást választotta. A torony így a mai napig fennmaradt neogótikus kinézetét öltötte fel, magassága 85 m. Tetején aranyozott 2x2 m párna található, melyen a három mázsa súlyú, 1 m magas aranyozott magyar királyi korona csillog. A torony két harangja közül a nagyobbik a Wedderin nevet viseli.
Forrás: Vydavateľstvo Dajama