Ján Chryzostom Korec a kommunista rezsim hatalma idején az ellenzéki katolikus mozgalom egyik legjelentősebb képviselője volt. A mélyen hívő ember mozgalmas életét élte, akit a kommunista hatalom aroganciája sem tudott megtörni.
Ján Chryzostom Korec (1924.1.22.)
A Topolcsány (Topolčany) melletti Bošany-ban született, Nyugat-Szlovákiában. 1939-ben a jezsuita Jézus Közössége tagja lett. A teológiát és filozófiát Rózsahegyen (Ružomberok), Nagyszombatban (Trnava) és Brünben (Brno) végezte. Amikor 1950. április 13-ról 14-re virradóra a kommunista rendszer megszüntette a szerzetesrendeket, internációs táborban találta magát. Röviddel a szabadon bocsátása után titokban pappá szentelték, majd később püspökké.
1960-ban hazaárulásért tizenkét év börtönbüntetésre ítélték és 1969-ben teljesen rehabilitálták. A normalizáció időszakában az állami biztonság állandó felügyelete alatt volt.
1989-ben a forradalom után újra bekapcsolódhatott a közéletbe. 1990-ben a pozsonyi szeminárium rektora lett. 1990. február 6-án II. János Pál pápa székhelyi püspökké nevezte ki Nyitra városában, röviddel ezután bíborossá, ahol 75 éves koráig szolgált.
Szilárd álláspontjáért és töretlen hite miatt több érdemet és díszdoktorátust kapott (pl. a Washington-i Katolikus Egyetem díszdoktora, a Francia Köztársaság állami kitüntetése, stb.).
Ján Chryzostom Korec több mint 80 könyvcím írója, melyek tűnődő üzenetét a jelenkor emberének szánja.
Forrás: Vydavateľstvo Dajama