Szenic és környékének viharos történelme a Hegyhát (Záhorie) északi részének festői szépségű vidékén számos elszórtan elhelyezkedő, sokféle kulturális-történelmi műemléket hagyott maga után.
A Hegyháti (Záhorie) Galéria
SZENIC (lakosainak száma 20 492) Hegyhát északi részének központja, a Hegyháti-síkság (Záhorská nížina), a Miavai-dombság (Myjavská pahorkatina) és a Fenyvesdi-dombság (Chvojnická pahorkatina) határán fekszik.
TÖRTÉNELEM
A Szénás környéki régészeti leletek azt bizonyítják, hogy ez a terület már a paleolit korban lakott volt. A város és környéke földrajzi elhelyezkedésénél fogva határ menti övezet faladatát látta el, amivel az őrvárak felépítése is összefügg. Szenic történelme összekapcsolódott a 13. században épült
Berencs vára (hrad Branč) történetével. A város fejlődését jelentősen befolyásolták a vár birtokosai – a 14. században Stiborici Stibor, a 17. században pedig a Nyáry család. Kelet-Európa összes jelentős történelmi eseménye – a törökellenes háborúk, a reformáció, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc – beírta magát a város történetébe.
NEVEZETESSÉGEK
A Felszabadulás téren (Námestie oslobodenia) találjuk Szenicben az 1631-ben épült római katolikus Szűz Mária plébániatemplomot, amely eredetileg evangélikus templom volt, 1654-től pedig katolikus. A plébániatemplomtól délre helyezkedik el a 15. századi
gótikus Szent Anna kápolna. Az 1760-ban épült
neobarokk kastély a Liget utcán (Sadová ulica) található, és a
Hegyháti Galéria (Záhorská galéria) székhelye. Az evangélikus templom az 1783–1784–es években épült klasszicista stílusban. Kunó (Kunov) városrészben találjuk az 1860-ban épült Harangtornyot. A régi temetőben található az 1848–1949–es Felkelők emlékműve, amely az ellenállási mozgalom kivégzett szlovák résztvevőinek állít emléket.