Rožňava (Rozsnyó) Gömör felső részének fontos központja és ősi tradíciók városa. A város Szlovákia délkeleti részén – a Slaná folyó völgyében, a Szlovák Érchegység (Slovenské Rudohorie) lejtői és a Szlovák Karszt Nemzeti park fennsíkjai (Národný park Slovenský kras) között – fekszik.
Rožňava (19 300 lakos) több mint 700 éves bányászvároska, amely a Gömör felső részének festői szívében fekszik. A város a látogatóinak nem mindennapi élményeket nyújt az év minden szakában. Rožňava járási székhely, több fontos hivatal és intézmény központja és az idegenforgalom központja a Szlovák Karszt régióban. A város nemcsak több alap és középiskolának ad otthont, itt található a Kassai P. J. Šafárik Egyetem kihelyezett munkahelye is. Rožňava város minden évben sok kulturális és társadalmi rendezvényt szervez, amelyek közül kiemelhetőek a következők: a Rožňavai városi napok, a Rožňavai Zenei Tavasz, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozója, a country bál, a Rožňavai Vásár, a Karácsonyi Vásár és a Gyermekkórusok Karácsonyi Hangversenye.
TÖRTÉNELEM
A várost írásos emlékek először 1291-ben említik, amikor III. András magyar király az esztergomi érseknek adományozta ezt a területet. A város a nevét egy különösen gazdag bánya után kapta, amelyet Rosnoubanának neveztek. Az első városi előjogokat a tradíció szerint Nagy Lajos adományozta a városnak 1382-ben. A középkorban főleg aranyat és ezüstöt bányásztak itt, később a vasérc kezdett egyre nagyobb szerepet játszani. A város számára fontos év volt 1776, amikor Mária Terézia felosztotta az esztergomi érsekség területét, és megalapította a rožňavai püspökséget.
Az 1848/49-es forradalmi évek után Rožňava bányászvárosból oktatási és iparvárossá változott. A város híres iskoláit sok fontos (szlovák és magyar) tudományos, irodalmi és művészeti személyiség látogatta. A város fejlődéséhez nagymértékben hozzájárultak a rožňavai püspökök és az Andrássy nemesi család is.
Az első világháború után a várost Csehszlovákia területéhez csatolták, de 1938-ban sok más déli vidékkel együtt visszakerült Magyarország területéhez. A második világháború után a várost ismét Csehszlovákiához csatolták.
NEVEZETESSÉGEK
A város történelmi központja a 15. században kezdett kialakulni. Maga a központ egy tágas térből áll, amely a legnagyobb négyzet alaprajzú középkori tér a mai Szlovákia terültén. A város főterét pompás polgárházak és utcahálózat veszik körül. A város ebben a részében találhatóak meg a város építészeti látványosságai – a reneszánsz őrtorony (renesančná strážna veža), a városháza, a püspöki palota, az ágostonos kolostor, az egykori bányakamara épülete, az evangélikus templom és több más érdekesség. A város legszebb és legfontosabb nevezetessége a 14. századi gótikus Szűz Mária Mennybevétele-katedrális. A történelmi városrészt a látogatók a magasból (a reneszánsz őrtorony erkélyéről) is megcsodálhatják. Azok, akik meg szeretnének ismerkedni a város bányászati múltjával, meglátogathatják a Bányászati Múzeumot, amely a Szlovák Karszt természeti szépségeit is bemutatja.
KIRÁNDULÁSI ÖTLETEK
A régi városháza épületében található meg az idegenforgalmi információs központ, amely ellátja a látogatókat információkkal a város és a szűkebb régió turisztikai látványosságairól. A turisták a történelmi városrészt felölelő városnézésben vehetnek részt, vagy megtekinthetik azt madártávlatból – az 1654-ben épített reneszánsz őrtorony erkélyéről.